Szinte nem múlik el úgy egy hét, hogy nekem ezt a kérdést valaki fel ne tegye. Na de ki is jósol a jósnak? Hát persze, hogy egy jós. Jó-jó, de hogy működik ez a gyakorlatban?

Egy valódi, hiteles jós, jövendőmondó, vagy ahogyan hivatalosan nevezik, spiritiszta, akkor érik meg az önálló munkára, amikor már képes saját magának is stabilan megjövendölni a dolgait. Hiszen hogyan is adhatunk tanácsot másnak, míg magunk nem váltunk képessé az iránymutatásra? Van egy másik kritérium is, amit hivatalosan még senki nem írt le tudomásom szerint, hogy egy valódi jósnak el kell múlnia legalább 30 évesnek… hogy miért is számít a kor? Aki már elmúlt 30, annak a válasz egyértelmű: élettapasztalat… ugyanis harminc éves korban kezd az ember egyáltalán rálátni a saját életére. Addigra kezd összegyűlni annyi élettapasztalat és bölcsesség egy-egy emberben, hogy tanácsot is tudjon adni, ne csak a jövendő események fordulópontjaira mutasson rá. A mai világban önmagában egy jóslat már többször kevésnek bizonyul. Az emberek java szeretné, ha saját kezébe vehetné sorsa minden mozzanatának irányítását.

Sokan azt hiszik, hogy jósnak lenni könnyű feladat, és többször is hallom: Ó neked könnyű, te tudsz előre mindent. A valóság azonban nagyon más. A majdnem minden tudása sokszor nagy terhet ró a jövendőmondóra, ugyanis a segítés vágya a legtöbb emberben benne van, és próbál is segíteni másokon (vannak, akik mindenkin szeretnének). Van egy határ, aminél azonban MEG KELL(ene) ÁLLNI, mert a segítség csak akkor hat, ha kérik. Míg egy ember maga nem képes belátni, hogy segítségre van szüksége, a neki adott „kéretlen” segítség is csak falra hányt borsóvá válik rövid időn belül. A kéretlen segítség sokszor többet árt, mint használ, nem is beszélve azokról, akik ha kéretlenül kapnak segítséget, legtöbbször nem is tudnak mit kezdeni vele, és kifejezetten sértésnek élik meg a dolgot. Még ha az emberfia tudja is hogy mi vár rá, a saját sorsát senki, így a jós sem kerülheti el.

Hogy aztán ezek után ki jósol a jósnak? Legtöbbször Ő maga, de ha úgy alakul, akkor megkérünk egy számunkra már bizonyított, megbízható kollégát, hogy nézzen bele a lapjainkba. Vannak jósok, akik úgy tarják, hogy maguknak tilos jósolni. Ám ha vannak olyanok, akik így gondolják, szívük rajta, ez a saját hitük. Én ha döntési helyzetbe kerülök, és tehetem, megkérdem a kártyáim tanácsát. Munkahelyi vagy peres ügyekben, családi problémák megoldásában kiváló segédeszköz. Néhány elvesztett tárgy megkeresésénél is jó segítség lehet.

Még az autóimat is a kártyáim segítségével választottam ki, hogy melyik lenne a legmegfelelőbb azok közül, amelyek szóba jöhetnek a vásárlásnál. Sokszor egy elemzés megóvhat egy kellemetlen helyzettől, nagy anyagi veszteségtől

Rengetegszer segített már a kártya az orvosok által nehezen vagy nem jól diagnosztizált betegségeknél, ahol egy-egy elemzés a gócpontkora rámutatott. Sokszor a kártya már akkor jelezni kezd, amikor még egy-egy probléma orvosilag ki sem mutatható. Nem hinném, hogy mártírt kellene játszania bárkinek, aki ismeri a kártyák jelentését és szimbolikáját azzal, hogy ne használja azt a lehetőséget, amit az Univerzum a „kezébe” helyezett. Kár lenne veszni hagyni az ősi tudást annak, aki annak birtokában van.

Itt fontos megemlíteni, hogy a jóslásra, más néven divinálásra használt kártyalapoknak háromféle funkciója van. Az első a múltba- jelenbe- és jövőbe látás. A második fontos funkció az elemzés, amellyel nagyon sok döntési helyzetet tudunk tudományos analitikusokat megszégyenítően előkészíteni. A harmadik fontos, de sokszor mostohán és elhanyagoltan kezelt lehetőség az Önfejlesztő, önismereti oldal. Az életünk során sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor könnyebb egy-egy helyzeten úgy átvergődni, vagy épp túllépni, hogy fel tudjuk tárni a belső, vagy a lelki okokat. Ilyenkor ezek a mélyebb értelmezésű funkciók nagyon jól jöhetnek.

Most már csak egy dolgot kell tisztázni: a kártya sohasem hazudik, de vajon azok, akik olvasnak belőle, el merik-e hinni a kártyának, amit mond?

Kellemes (Ön)Elemzést Kívánok!