Hát szinte nincs is olyan vendégem, aki az évek során legalább egyszer magának, vagy még talán nekem is ne tette volna fel a kérdést, hogy „Na de hol van a szabad akarat”? Akarni mindent lehet. Tegyük fel, hogy valaki holnap már maga mögött akarja hagyni az eddigi életét, és egy szigeten akar lábat mosni a tengerben a kedvesével. Vagy épp fel akar repülni Földünk légkörének határaira, hogy onnan gyönyörködjön a kék bolygóban? Nos, ki akadályozza meg ebben? Na de hogy meg tudja-e csinálni? Na ez már más kérdés, ezt már a cselekvés szabadságának hívjuk. Erről szó sincs… Sok filozófus elmélkedett már ezen a dolgon, hiszen a jó dolog tanítható. Valamikor régen kitalálták, hogy a jó dolgot tanítsák. De ha az emberek nagyon is tudják, hogy mi lenne a jó, de sokan mégsem ezt teszik. Mennyivel egyszerűbb lehet a vallások követőinek, mert ráfoghatják az ördögre a csábítást a rosszra. Na de mi van azokkal, akik nem hisznek az ördögben? Hogy mi is a szabadság? Illúzió. Persze nem kell elhinned, hogy én ezt írom ide, a naplómba. Csak azt mesélem el, amit tapasztalok. Azoknak, akiket ez érdekel. Tehát az ember egy illúziót kap a döntésének szabadságára, a szabad akaratára, például hogy dönthet, hova mehet dolgozni, hogyan táplálkozzon, vagy épp hány gyereket akarjon nevelni. Az ember komolyan veszi ezeket a lehetőségeket. De azért keletkezik ez az illúzió a választás, a döntés szabadságára, mert az emberek nem ismerik azokat az okokat, amik meghatározzák az Ő döntési lehetőségüket. Sok derék filozófus elmélkedett már ezen. Az én tapasztalatom azt mutatja, hogy ha valaki épp ésszel azért meg tud magyarázni dolgokat, hogy mi miből következett, egy részük bizonyítására már nincs lehetőség.Vagy bizonyítunk, vagy élünk, nem beszélve azokról az okokról, melyekről nincs módunk a tudatunkkal információt szerezni, mert azok a tudattalanból, az ösztönvilágból érkeznek.

Döntünk és választunk, de nem tudjuk kiszámítani a döntésünk következményeit. A sodródásnál sem kiszámítható a tett, tehát a nem döntés végkimenetele. Persze a nem döntés is egy döntés. Az életünkről való lemondás maga. De mégis dönteni kell, ha az ember egészséges lelket akar, mert a lelket a döntések tartják egészségesen. Ha az ember nem dönt, a lélek megbetegszik. A döntés adja meg az ember tartását. A döntés olyan formán erősít, hogy építi az önbizalmat, ami erőt generál. Az ember felelősséget vállal a döntéseiért és a tetteiért.
Ez vezet például a felnőtté váláshoz is. Azok a lelkek, akik nem vállalják a döntést, előbb-utóbb elrongyolódnak, tönkremennek. Mégis, ha jól körülnéz minden ember, azt fogja tapasztalni, hogy hiába akar – nem bír. Lehetőségeink korlátozottak, kvázi azzal kell főznünk, amink van. Persze, nem kell nekem mindent elhinni kedves olvasó, majd hiszi mindenki, ha megtapasztalta – saját magának – a maga bőrén. Ha egy vendégemnek nem olyan jóslatot adok, mint amit ő várt, sokszor megkérdi tőlem, hogy jó-jó, de ugye a dolgok változnak, és ha holnap kérdem meg ugyanazt, akkor más lesz a jóslat? Hát én úgy tapasztaltam, írom mégegyszer hogy bizony TAPASZTALTAM, hogy egy hiteles jóslat bizony minden körülmények között megállja a helyét és még a végén BETELJESEDIK. A sors addig csűri – csavarja a dolgok menetét, míg bizony úgy nem lesz, ahogy annak lennie kell. Mert ha nem így lenne, bizony sok értelme nem lenne a földi létünknek, de innen már egy egészen másik történet kezdődik.

Aki pedig ezt nem hiszi, járjon utána!