Egyszer egy régi barátom, Zoltán jött hozzám azzal a kéréssel, hogy régóta keresgél már társat, és találkozott egy szépasszonnyal. Igen ám, de pár hetes udvarlás után a fiatalasszony csak megunta az udvarlást, és kiadta Zoltán útját. Józan ésszel végiggondolva semmi nem indokolta, hogy Ők ketten ne lehessenek együtt boldog pár. Akkor mindketten egy hosszabb, de sikertelen kapcsolat után jártak már.
Zoltán akkor úgy érezte, ez az asszonyka, akit most nevezzünk Idácskának, éppen megfelelő társa lehet, szerény, dolgos, mégis csinos lévén.
Egy csendes estét választottunk a varázslat idejére. Zoltán tűkön ülve várta másnaptól az eredményt. Hiába mondtam neki, hogy általában egy varázslat 4-6 hét alatt teljesedik be, Zoltán nem a türelméről volt híres. Megeskettem az én jó barátomat, hogy amíg a varázslat fogantatási ideje le nem telik, addig nem kóborol más szépasszonyok tájékára.
Zoltán, hogy feledje a hirtelen lett szerelmi bánatát, hát másik szoknya után nézett. Egyik után jött a másik széplány, asszony, de érezte, hogy hiába udvarol, teszi a szépet, csak nem találja azt, akit keresett.
Randevú, randevú után csak telt, Zoltán Idácska arcát, haját, illatát kereste mindenütt. Egyszer aztán, ahogy eltelt vagy két hét is, összehozta őt a sors egy tüzes ölű asszonnyal, aki tüzelő szexualitásával úgy vonzotta a férfinépet, mint vasat a mágnes.
Ez a tüzes asszony ott fogta az én barátomat, nem ment már keresni senkit, elvakította a pillanatnyi élvezet. Zoltán talán már azt is elfelejtette, mit kért az égiektől, már hogy Idácska legyen az övé, és kaphasson még egy esélyt.
Egyszer csak csöngött Zoli telefonja, napra pontosan a szerelmi varázslatot követő negyedik héten és a régről ismerős női hang azt mondta neki:
– Úgy érzem, mintha megbabonáztak volna, nem tudlak kiverni a fejemből, és úgy éreztem, hogy most fel kell hívjalak, mert nagyon hiányzol. Találkozhatnánk?
Na több sem kellett az én barátomnak, hagyott csapot-papot, rohant Idácskához. Igen ám, de egy valamit Zoltán igencsak elfelejtett. Azt a tüzes ölű asszonyt, akit addig éjt éjszaka után szeretett, igencsak hangosan fogadta a régi-új szerelmet. A dolog folytatása lett, hogy a két asszony az egyébként jelentéktelen férfiemberen hajba kapott, de a végén Zoltán két szék közül csak a pad alatt találta magát. Pár hónapos kapcsolatai mindig szakítással végződnek, máig nem találja a helyét.
