Még kezdő,” jóstanonc” koromban történt az eset. Az egyik barátnőmnél jártam vendégségben, mert a kisbabáját akartam megnézni, hogy mennyit nőtt mióta nem láttam. A barátnőm, akit most az inkognitója megőrzése végett nevezzünk Bettinek, boldog házasságban élt, akkor költöztek az új házukba, a gyerekük amolyan kétévesforma lehetett, azt tudakolta, hogy vajon lesz-e még egy gyerekük… Fürkésztem a tenyerét, láttam, van ott még baba, de kérve kérleltem, ne siessen, várjon ezzel a gyerek dologgal. Ráér még, fiatal, és úgy látom, hogy hiába a szép gyarapodás az anyagiakban, nem olyan stabil a házasságuk.
„Na, Katalin, dobj egy kártyát, had lássam, mit mond.” Hát a felszólításnak nem tudtam ellenállni. Mint ahogy az sokszor előfordul egy gyeses anyukánál, az asztal tele volt stócolva a vasalt ruhával, nem volt más egyenes rész, mint a vasalódeszka, ami alkalmas lehetett annak a pár lapnak a kirakására.
Betti, mint egy rendes anyuka, otthon, gyesen volt a kislánnyal, a férje pedig nagyon sokat dolgozott. Az én kártyáim meg ott, a vasaló deszkán bizony azt mondták, hogy igencsak gond van, mert a férj bizony másik szoknya után nézett, ahol nem kell egy sírós babával versengenie a figyelemért… Hamarosan hárman lesztek ebben a házasságban, ha nem vigyáz az ifiasszony!
Mikor ilyesmit mondok valakinek, rendszerint el sem akarják hinni, így volt ezzel akkor az én barátnőm is. Azt mondta: „biztosan rosszul látod, az én férjem nem olyan, állandóan dolgozik”, és mindig hazajön munka után. Hát én elfogadom mindig, hogy akinek jósolok bizony így gondolja, csak a bökkenő az szokott lenni, hogy a kártya se kutya – merthogy lát… Sokszor olyat is meglát, amit más még magának sem mer bevallani. Na ezzel annyiban hagytuk a dolgot, összecsomagoltam a paklimat, ott a vasalódeszkán, nem az én tisztem hogy bizonygassam a kártyák jelentését, azt az élet maga bőven megteszi a megfelelő pillanatban, aztán…
Eltelt három hét, s egyszer csak csöngött a telefonom. Már rég el is feledkeztem az egész történetről, amikor Betti barátnőm egyszer csak azt mondta: „Hát nem gondoltam volna, hogy igazad lesz, a napokban kiderült, hogy a férjem az egyik ügyfelének udvarol már egy ideje. „ Kérdezgettem, hogy de hogy derült fény az ügyre? Hamar megkaptam a választ. A férje elől hagyott telefonjában talált igencsak árulkodó üzeneteket, amik aztán egyértelműen elárulták a helyzetet. A párja nem is tagadta a dolgot. Szerencsések voltak ők ketten akkor, időben kiderült, hogy a férj a gyerek mellett elhanyagolva érezte magát, ezért ha nem is tudatosan, de kifelé pillantgatott a házasságból, s így, hogy egymással akkor képesek voltak tisztázni a dolgokat, esélyt kaptak a házasságuk helyreállítására. Ennek immáron több, mint négy esztendeje, s ma már ez a házaspár két gyermeket nevel együtt.
